Könyvlista - november

Rengeteg könyv halmozódott fel nálam megint, amit nem is értek, hiszen állandóan olvasok, mégse fogy a kupac. Talán azért, mert állandóan vásárolok, megszerzek, könyvtárazok stikában :D Ráadásul szülinapom is volt, amire természetesen szinte mindenkitől könyveket kaptam. Ismernek a szeretteim, na. Egyszóval: jöjjön egy kis lista a könyvekről, amiket mostanában szeretnék elolvasni.

John Green: Csillagainkban a hiba – Sok jót hallottam már róla, a filmről is. Főként azt, hogy letehetetlen és igen megható. Kíváncsian várom, igazán megható könyveket ritkán olvasni.

Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok – A kortárs magyar írók közül Rakovszky az egyik legnagyobb kedvencem. A kígyó árnyéka életem egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt. A Szilánkoktól is hasonló katarzist várok, és az írónőt „ismerve” nem is fogok csalódni.

Matthew Qucik: Napos oldal – Eleinte csak a filmről hallottam (sajnos még nem láttam), nem is tudtam, hogy van belőle könyv. Aztán véletlenül szembejött velem a könyvtárban, és mivel nagyon szeretem a filmben szereplő Jennifer Lawrence-t, jött velem haza a könyv is (tudom, tudom. van ez a szokásom, hogyha egy könyv borítója nagyon megtetszik, kell nekem maga a kötet is. Itt is így történt).

James Dashner: Az útvesztő – Milyen meglepő, ezt is egy film miatt fedeztem fel magamnak, méghozzá az adaptáció előzetese alapján. Szeretem ezeket az anti-utópiákat, tehát ez a könyv is megragadta a figyelmem. Kíváncsi vagyok, hiszen állítólag igazi sikerkönyvről van szó.

Neil Gaiman: A temető könyve – Neil Gaiman-től eddig még csak a Coraline-t olvastam, az nagyon tetszett a maga szürrealisztikus világával, különös szereplőivel, nyomasztó hangulatával. Furcsa, mert még nem tudtam ennek ellenére sem eldönteni, rajongok-e Gaiman-ért, szóval még muszáj tőle olvasnom valamit, hogy ez eldőljön.

Tóth Krisztina: Akvárium – Ha kortárs magyar irodalom, akkor másik hatalmas kedvencem Tóth Krisztina. Emberileg is nagyra becsülöm, már kétszer volt szerencsém őt író-olvasó találkozó keretein belül meghallgatni. A művei pedig szintúgy nagyon közel állnak a szívemhez. A novelláit imádom, szerintem így lesz ez első regényével is.

Gillian Flynn: Holtodiglan – Hoppá, újabb filmmel kapcsolatos tétel. De hát ki tehet róla, hogy a baromi jó könyvekből általában baromi jó film készül? Mert hogy a filmet láttam ebben az esetben előbb, és hűha. A párommal órákig veséztük az élményt a moziból kilépve, igazán elgondolkodtató, néhol már-már nyomasztó és fullasztó volt az egész, de rengeteg kérdést felvetett. Igazi ínyencség, boldog vagyok, hogy azért látni ilyen filmeket is a mai silány palettán. Egy szó, mint száz, őszintén remélem, hogy a könyv is olyan lebilincselő lesz, mint a belőle készült adaptáció.

George R. R. Martin: Varjak lakomája – Hatalmas Trónok harca-rajongó vagyok. A sorozatot az elejétől fogva nézem, azonban a könyveket csak most szeptemberben vettem kézbe – azóta sem tudtam viszont letenni. Mostanra végigrágtam magam az első három köteten (sajnos az egyetem miatt lassan haladok, nincs annyi időm). Most érkezett el a pillanat, hogy beleássam magam a 4. részbe. Hallottam rémhíreket, hogy ez a rész már nem üti meg az első három szintjét, de remélem, hogy téves az infó. 

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Első bejegyzésként egy nem túl friss élményt szeretnék megosztani veletek.

Ezt a könyvet 2014 januárjában olvastam el. Hogy miért is épp egy régebbi élménnyel indítok? Talán azért, mert nagyon tetszett a könyv, sírva csuktam be, sokat gondolkodtam rajta. És persze azért is, mert pár hete jelent meg az írónő új könyve, amit már nagyon kíváncsian várok.

D. Tóth Krisztát régóta kedvelem, emlékszem, mindig elolvastam a Nők Lapjában a Lolás történeteket, az volt a kedvenc rovatom. Így hát mikor édesanyám kölcsönadta ezt a regényt, örömmel vetettem rá magam, egy nap alatt ki is végeztem. Kíváncsi voltam, mit ad nekem az írónő, akit addig „csak” a gyermekéről szóló mókás, mégis tanulságos írásaiból ismertem.

„Amikor Graham Guiy Leaver de Monfort, a kifogástalan modorú angol gróf nyitott tetejű, patyolatfehér BMW-jével Budapestre érkezik, hogy tanzániai oroszlánkölyköket ajándékozzon az állatkertnek, az évfolyamában legkiválóbb angol tudású Patakhegyi Borbálát kérik fel, hogy rövid itt-tartózkodása alatt tolmácsa legyen. A pár nap – úgy tűnik – elegendő a grófnak, hogy szerelemre lobbanjon a lány iránt, s arra kérje, mint élete párja kövesse őt. Bora azonban a társaság kedvencét, Takács Mikit választja, vele éli le korántsem kalandos életét Kaposváron. 
Minderre halálos ágyán emlékszik vissza a varázsos személyiségű anya, aki élete végéig dajkálja magában a meg nem valósult álmot, mi lett volna, ha úgy dönt, a testén bengáli tigris ejtette sebet viselő, szórakoztató és gazdag idegennel él angol kastélyokban, gondtalanul és boldogan. Nem tudhatja azonban, csak a rejtélyes elbeszélő és az olvasó, hogy míg egy csodálatos másik élet után vágyakozik, Guiy válogatott gazemberségeket követ el. 
Megrázó küzdelme a halállal átrendezi benne az értékeket, az illúzió szertefoszlik, az marad csak, ami valóság. Miki iránti szerelme és a lánya iránti szeretet. A lány iránt, akié ez a könyv. D. Tóth Kriszta ugyanis édesanyja történetét írta meg ebben a regényben. 
Megrendítő vallomás és átélt, szép búcsú. Elgondolkodtat sorsról, vonzásról és választásról, látszatról és valóságról, és azzal a megnyugtató tanulsággal enged el, hogy rend van a világban és szeretet.” (bookline.hu)

Ennyi a könyv lényege, s mégis, benne van minden ebben a pár bekezdésben. Nekem nagyon tetszett a hetvenes évek Magyarországa, jó volt megtudni ezt-azt az akkori életről, divatról, szokásokról egy fiatal lány szemszögéből.

Szerintem nagyon kedves dolog, hogy régen elveszített édesanyánktól ilyen módon búcsúzunk. Nyilván fontos tudni, hogy a regény bizonyos elemei bizonyára fikciósak, hiszen nem az édesanya emlékezik vissza, hanem a lánya. Csak D. Tóth Kriszta tudhatja, ebből mennyi az igaz és mennyi a fikció. De ez nem fontos. A regény izgalmas, szórakoztató, és elég sokáig nem is nyomasztó. Egy erős nő képe rajzolódik ki, egy jó anyáé, aki ugyanakkor közel sem tökéletes, éppen ettől szerethető. A többi karaktert is meg lehet kedvelni, és meg lehet érteni a motivációjukat is – többnyire.

Nem lövök le semmilyen poént, sejthető, mi a történet vége, ami számomra nagyon is megrázó volt, a könnyekig meghatott, holott persze tudtam, mi lesz. Nem kizárólag azért, mert arra gondolhattam, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért az én édesanyám még él és velem lehet. A fogalmazásmód, az, hogy a végén még az emberi kapcsolatok is meg tudnak szépülni, és csak rajtunk múlik, hogyan távozunk ebből a világból. Ez volt az, ami megríkatott. Na meg persze mindig megrázó, amikor a regény hőse, aki velünk volt X oldalon át, hirtelen nincsen többé.

Röviden összefoglalva, nekem nagyon üdítő élmény volt ez a regény – pedig alapjáraton nem igazán kedvelem a kortárs magyar irodalmat. Ezzel a fajta vonulatával azonban tudok mit kezdeni, és ez nagyon jó. Mindenkinek ajánlom, mert fontos témát boncolgat tökéletes érthető és befogadható nyelvezettel, mégis irodalmilag nagyon igényesen. 

Az írónő :)

Beköszönő

Üdv minden kedves errefelé tévedőnek! =)

Mindig is béna voltam ezekben a bemutatkozós, elkezdős dolgokban, úgyhogy ezúttal is igyekszem rövidre fogni, aztán reménykedem, hogy majd a későbbi bejegyzéseimből kiderülnek rólam értelmes dolgok. Ami a legfontosabb, hogy kiskoromtól kezdve mindig olvastak, verseltek nekem, és ez kihatott korábbi életemre is. Az iskolában mindig is humános voltam, ennek megfelelően magyar szakon tanultam tovább az egyetemen. Jelenleg pedig mesterszakosként tengetem mindennapjaimat. Szóval bölcsész vagyok annak minden szépségével és nyomorával, de legalább büszke vagyok rá! :D HP-generációs vagyok, a könyvsorozattal nőttem fel, és igen, én is Rowling-nak köszönhetem, hogy igazi könyvfaló lettem =)

Ezen a blogon a könyvélményeimet szeretném nektek bemutatni, mellőzve a túlzott szakmaiságot, vagy okoskodást. Lesz itt minden: amit szerettem, vagy éppen utáltam. Ami új élmény, vagy éppen hogy régi, de nagyon meghatározó. „Limonádé” és könnyed, vagy klasszikusabb, „kötelezőolvasmányos”. Bármire nyitott vagyok, ezért vegyes lesz a felhozatal.

Ne habozzatok kommentelni, vitázni, véleményezni, vagy akár könyveket ajánlani!

Jó olvasgatást! 

D.