Most
ismét egy régebbi élménnyel jövök, míg el nem készülnek az új vélemények
azokról a könyvekről, amiket most olvasok. Van egyszerre több is, pedig nem
feltétlen szeretek egyszerre olvasni ennyi mindent. A kritika első változata is
régebbi, rögvest a könyvélmény után született, most csak kiegészítettem pár
gondolattal. Közben annyi történt, hogy elolvastam a másik két részt is. Előre
szólok, véleményem nem lesz túl pozitív, de nem buzdítom az esetleg rajongókat
sem a távozásra, szuper lenne véleményt cserélni róla! =)
Talán
két éve volt, hogy elolvastam ezt a sokat vitatott könyvet, kíváncsi voltam, mi
ez a nagy hype körülötte. Egyébként így vagyok általában a hisztériával övezett
dolgokkal, mindig tudni akarom, mi a felhajtás oka. Van, hogy hihetetlen dacot
vált ki belőlem a jelenség, és nem vagyok hajlandó szembenézni vele, csak
miután úgy-ahogy lecsengett, de gyakoribb, hogy belevetem magam, mert hajt a
kíváncsiság. Ebből már keveredtem ki pozitív élményekkel (a Hunger Games könyvek-film, csak hogy a viszonylagos
közelmúltból említsek példát), de nagyon gyomorforgató dolgokat is olvastam,
láttam (például a Twilight, ami könyvekben nem olyan rossz, a filmek viszont….
Hagyjuk).
A szürke ötven árnyalata
inkább az utóbbi kategóriába sorolható az én olvasatomban. Manapság jóformán
kínos bevallani, ha valaki olvasta már ezt a könyvet (hát még a trilógiát!), de
én azt mondom, megéri! Tudni kell ugyanis, mit kezdünk el szidni, mielőtt
belevágunk, és bizony hosszú a bűnlajstrom, tehát nem árt tisztában lenni a
dolgokkal :D
Szóval,
a fő problémám: a könyv nem szól semmi másról a szexen kívül. Ezzel nem is
lenne baj, de azért nem ártana, ha egy izgalmas, fordulatos történetet
szakítana meg néha a szex. De itt a sztori annyi, hogy 10 oldalanként egymásnak
esik a két főszereplő, és részletesen olvashatjuk különböző pózokban,
helyszíneken megejtett dugásukat. Dugásukat, nem szeretkezésüket. Ez jó és
szép, de én a gyakorlati megvalósítás híve vagyok, nem olvasgatni akarom a
dolgot. És az a fő baj, hogy a sok olvasó (azt mondják a rosszindulatúak, hogy
a kielégítetlen háziasszonyok ezen élvezkednek, ha máshol nem tudnak, talán van
benne valami…) ezeken a lapokon éli ki magát. Ez sem baj, mert inkább ez, mint
mondjuk a megcsalás, na de könyörgök… Személy szerint én nem gerjedtem be a
leírtaktól, na. :D
Mellesleg
pedig a könyvben megjelenő szado-mazo játékok már embereket ihlettek arra, hogy
bántalmazzák a kedves párjukat. Természetesen izgató lehet néha egy kis, vagy
néha több erotika a regényekben, de ez szerintem már sok, és ha én mondom ezt,
akkor lehet nekem hinni. Plusz egy ideig ezt lehet változatosan leírni, de egy
idő után kimerül a szexforrás, és unalmassá válik. Szerintem a trilógia esetében
pontosan ez történik. Az első könyv még oké ilyen szempontból. De háromszor kb.
400 oldalon át igen nehéz fenntartani az izgalmat. Én csak azért olvastam el
mindhárom regényt, hogy lássam, lesz-e még valami. Hát nem lett.
Ami
még nagyon káros hatású (főleg, ha kiskorú olvasók kezébe kerül a mű): a két
főhős közti kapcsolat a lehető leglealacsonyítóbb, és tipikus esete annak,
mikor valaki olyan párt választ magának, aki nem a saját osztályában
helyezkedik el (vagy legalábbis ezt hiszi magáról). Ana, a főszereplő lány –
egyébként az ő szemszögéből olvashatjuk a sztorit – beválaszt egy milliárdos,
jóképű, Adonisz-testű pasit, aki mellesleg perverz, de ez már csak hab a
tortán, ugye. A lány ezek után folyamatosan azon agonizál, hogy ő nem elég jó
Christian Grey számára, nem érti, miért van vele, magyarán nem elégedett
magával, és egy ilyen férfi mellett esélye sem lesz az önmagával való
kibékülésre. Emellett fennáll a helyzet, amit Szirmai Gergely csodás Hollywood
Hírügynökség kritikájában a Twilight kapcsán említett: nem tudjuk, miért
szereti egymást a két főszereplő. Kiderül, hogy imádják egymás testét mindig,
mindenhol, és hogy Ana egészen más lány, mint akikkel eddig Christiannak dolga
volt. Ezen kívül nem derül ki különösebben semmi, csak az, hogy egymás számára
nagyon vonzók, imádják egymás illatát, szóval a kémia tökéletesen működik, de
egyébként? Ana az egész könyv során próbálja megfejteni Christiant, aki azt
kéri, bízzon benne, de közben semmit nem mond el rejtélyes múltjáról,
kapcsolatairól sem sokat. Nekem ez kicsit paradox. Ami még fel is idegesít,
hogy én mint olvasó sem tudok meg erről a lelki sérült férfiről semmit! Anáról
igen, de ő annyira idegesítő volt számomra, hogy az elképesztő (de erről majd
még később is szót ejtek).
Aztán:
hihetetlen pongyola a fordítás!!! Tótisz „internetesmém” András fordította, aki
az ELTE – BTK-n végzett, ami elég rossz fényt vet országunk nagy múltú
egyetemére… Nem tudom, ez az úriember mégis hogyan kaphatta meg ezt a munkát.
Lehetséges, hogy „lefordította” a művet, majd egyből küldte a nyomdába?
Merthogy ezt senki más hozzáértő nem olvasta el rajta kívül, mielőtt kiadták,
az hétszentség. Olyan undorító magyartalanságok vannak, amik még inkább
élvezhetetlenné teszik az olvasást. Nem tudom, az angol verzió milyen lehet, de
mikor a Kings of Leon együttest Oroszlánkirálynak olvashattam a regényben, pár
napra félre kellett tennem, és bevennem néhány szem nyugtatót… Felháborító, hogy
mi lett manapság a fordítás művészetéből. Lássuk csak, anno Arany János,
Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes és folytathatnám,
fordítottak, igazi csodákat tárva az olvasók elé, most pedig ez. Bölcsész
vagyok, nagyon allergiás az effélékre, úgyhogy néhol nagyon fájt az olvasás. Anyukám,
aki szintén elolvasta (és nem, ő nem kielégítetlen háziasszony :D), azt mondta:
ilyen könyvet bárki tud írni, és őt is nagyon zavarták a nyelvi pongyolságok,
ostoba fordítási hibák. Igaza van.
Oldalak
születtek, ahol királyul kivesézik a fordításnak nem nevezhetőt, és rá kellett
jönnöm: a kedves úr magyarul nem tud, nem ismeri a szófordulatok jelentését az
anyanyelvén. Ez az, ami igazán elszomorító. Egy példa, nem szó szerint, ami az
oldalon is szerepel: „Ha ez az ember több harminc évesnél, én kismajom vagyok.”
Tükörfordítás kb. Magyarul nem mondunk ilyet! Annyi szép kifejezés lenne rá! Rájöttem,
hogy a regényt igazán értékelhetetlenné a fordítás teszi. Egyébként csak egy
kevésbé kiemelkedő, de egyszer olvasható, akár még élvezhető könyv lenne, de ez
az igénytelen kontármunka, amit fordításnak csúfolunk, hazavágja az egészet
úgy, ahogy van.
Ezen
kívül: a főszereplő, Ana eléggé idegesítő jelenség számomra. Erősen hajaz Bella
Swanra. Folyamatosan agonizál, bénáskodik, nem lát a szemétől, teljesen
alárendeli magát a férfinak, lassacskán elveszíti saját akaratát, és már semmi
sem érdekli, mindenről hajlandó lemondani. Ráadásul nem is azt kapja cserébe,
amit igazán szeretne, és nem is tud beszélni arról, mit akar. Nem egy
szimpatikus ember, nem tudom szeretni, nem szurkolok másért, csak hogy fogja
már be végre a száját! Karakterfejlődés abszolút nincsen, egy béna, átlagos
lányból nem fejlődik semmivé, csak életveszélyes dolgokba keveredik a pasija
miatt. És ami a legrosszabb, hogy kb. egy papírmasé-figurát kapunk, akinek a
helyébe könnyedén beleképzelhetjük magunkat, és elhihetjük, hogy Mr. Grey a mi
hátsónkat üti a lovaglópálcával.
A
férfiről, Christian Grey-ről sem tudok túl sok jót mondani, arrogáns, zsarnok,
aki bárkit és bármit megkaphat, mivel döglesztően néz ki, és minden szempontból
tökéletesnek tűnik, kivéve rengeteg sötét titkát. De még mindig tűrhetőbb karakter,
mint Ana, és természetesen a sok nő bugyija már a leírásától is olyan
sebességgel repül le, hogy lyukat üt a padlón. De róla meg tényleg alig tudunk
meg valamit.
Amit
pozitívumként tudok megjelölni, hogy olvastatja magát a könyv, és talán az
olvasóközönségét arra sarkallja, mint anno a Harry Potter: hogy olvasson még,
hiszen annyi jó könyv van. Igaz, azért lapoztam újra és újra, mert kíváncsi
voltam, történik-e más is a bujálkodáson kívül :D Jelentem: nem! :D Ezen kívül
csodálatos téma lehet egy borgőzös estén, remek alap a közös szidásra. Sajnos
vagy nem, nem tudtam megfejteni varázsának titkát, de legalább inspirált arra,
hogy saját regény írásába fogjak, hiszen ilyet, de ennél jobbat is tudnék
alkotni.
Ja,
és lesz film. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.
Szia!
VálaszTörlésItt vagyok, ahogy ígértem. :) Nagyon tetszik, ahogy fogalmazol, végig fent tartottad az érdeklődésemet, pedig nem nagyon szeretek cikkeket olvasni. De a te kis antiajánlódat (muhahaha) az utolsó szóig elolvastam, mert kegyetlen jó a stílusod. Én nem olvastam el ezt a könyvet, de mazochista vagyok, és lehet, elolvasom, csak hogy tudjam jogosan szidni ^^ Így a könyvről nem fogok írni, de így látatlanban is egyetértek veled. Tótisz meg no komment, olvastam pár idézetet tőle, hogyan fordította le eme "remekművet", és komolyan mondom, már csak ezért el akarom olvasni. :D Az ilyeneken nagyon jókat szoktam derülni. (ezt az oldalt ismered? :D http://fuckyeahtoteas.tumblr.com/ )
Egyébként nem is azzal van baj, ha egy könyvben van szexjelenet... Legyen. Ha nem csak arról szól, mert ha igen, az nem más, mint öncélúság. Azzal van a gond, amikor más sem teszi ki a cselekményt, mint a 18+os jelenetek. Én már csak a szegény fákat sajnálom, amiket kivágtak miatta...
Szia!
VálaszTörlésÜdv itt! :)
Köszönöm szépen a dicsértetet, örülök, ha tetszett! :) A könyv elolvasását mindenképpen ajánlom, megér ennyit, mert hihetetlen jó antipélda mindenre, ami sz*r. Azt is érdemes lenne megvizsgálni ,hogy ennek ellenére miért rajong érte a fél világ. A könyvben nem baj, ha van szex, de itt próbálják velünk elhitetni, hogy mekkkkkora dráma is zajlik a nagy dugások mögött, holott.. semekkora :D
Ez a fás megjegyzés :DDD jót röhögtem.
Köszi az oldalt is, megnéztem, nagyon nevetek :D