2014. november 17., hétfő

E. L. James: A szürke ötven árnyalata


Most ismét egy régebbi élménnyel jövök, míg el nem készülnek az új vélemények azokról a könyvekről, amiket most olvasok. Van egyszerre több is, pedig nem feltétlen szeretek egyszerre olvasni ennyi mindent. A kritika első változata is régebbi, rögvest a könyvélmény után született, most csak kiegészítettem pár gondolattal. Közben annyi történt, hogy elolvastam a másik két részt is. Előre szólok, véleményem nem lesz túl pozitív, de nem buzdítom az esetleg rajongókat sem a távozásra, szuper lenne véleményt cserélni róla! =)

Talán két éve volt, hogy elolvastam ezt a sokat vitatott könyvet, kíváncsi voltam, mi ez a nagy hype körülötte. Egyébként így vagyok általában a hisztériával övezett dolgokkal, mindig tudni akarom, mi a felhajtás oka. Van, hogy hihetetlen dacot vált ki belőlem a jelenség, és nem vagyok hajlandó szembenézni vele, csak miután úgy-ahogy lecsengett, de gyakoribb, hogy belevetem magam, mert hajt a kíváncsiság. Ebből már keveredtem ki pozitív élményekkel (a Hunger Games könyvek-film, csak hogy a viszonylagos közelmúltból említsek példát), de nagyon gyomorforgató dolgokat is olvastam, láttam (például a Twilight, ami könyvekben nem olyan rossz, a filmek viszont…. Hagyjuk).
A szürke ötven árnyalata inkább az utóbbi kategóriába sorolható az én olvasatomban. Manapság jóformán kínos bevallani, ha valaki olvasta már ezt a könyvet (hát még a trilógiát!), de én azt mondom, megéri! Tudni kell ugyanis, mit kezdünk el szidni, mielőtt belevágunk, és bizony hosszú a bűnlajstrom, tehát nem árt tisztában lenni a dolgokkal :D
Szóval, a fő problémám: a könyv nem szól semmi másról a szexen kívül. Ezzel nem is lenne baj, de azért nem ártana, ha egy izgalmas, fordulatos történetet szakítana meg néha a szex. De itt a sztori annyi, hogy 10 oldalanként egymásnak esik a két főszereplő, és részletesen olvashatjuk különböző pózokban, helyszíneken megejtett dugásukat. Dugásukat, nem szeretkezésüket. Ez jó és szép, de én a gyakorlati megvalósítás híve vagyok, nem olvasgatni akarom a dolgot. És az a fő baj, hogy a sok olvasó (azt mondják a rosszindulatúak, hogy a kielégítetlen háziasszonyok ezen élvezkednek, ha máshol nem tudnak, talán van benne valami…) ezeken a lapokon éli ki magát. Ez sem baj, mert inkább ez, mint mondjuk a megcsalás, na de könyörgök… Személy szerint én nem gerjedtem be a leírtaktól, na. :D
Mellesleg pedig a könyvben megjelenő szado-mazo játékok már embereket ihlettek arra, hogy bántalmazzák a kedves párjukat. Természetesen izgató lehet néha egy kis, vagy néha több erotika a regényekben, de ez szerintem már sok, és ha én mondom ezt, akkor lehet nekem hinni. Plusz egy ideig ezt lehet változatosan leírni, de egy idő után kimerül a szexforrás, és unalmassá válik. Szerintem a trilógia esetében pontosan ez történik. Az első könyv még oké ilyen szempontból. De háromszor kb. 400 oldalon át igen nehéz fenntartani az izgalmat. Én csak azért olvastam el mindhárom regényt, hogy lássam, lesz-e még valami. Hát nem lett.
Ami még nagyon káros hatású (főleg, ha kiskorú olvasók kezébe kerül a mű): a két főhős közti kapcsolat a lehető leglealacsonyítóbb, és tipikus esete annak, mikor valaki olyan párt választ magának, aki nem a saját osztályában helyezkedik el (vagy legalábbis ezt hiszi magáról). Ana, a főszereplő lány – egyébként az ő szemszögéből olvashatjuk a sztorit – beválaszt egy milliárdos, jóképű, Adonisz-testű pasit, aki mellesleg perverz, de ez már csak hab a tortán, ugye. A lány ezek után folyamatosan azon agonizál, hogy ő nem elég jó Christian Grey számára, nem érti, miért van vele, magyarán nem elégedett magával, és egy ilyen férfi mellett esélye sem lesz az önmagával való kibékülésre. Emellett fennáll a helyzet, amit Szirmai Gergely csodás Hollywood Hírügynökség kritikájában a Twilight kapcsán említett: nem tudjuk, miért szereti egymást a két főszereplő. Kiderül, hogy imádják egymás testét mindig, mindenhol, és hogy Ana egészen más lány, mint akikkel eddig Christiannak dolga volt. Ezen kívül nem derül ki különösebben semmi, csak az, hogy egymás számára nagyon vonzók, imádják egymás illatát, szóval a kémia tökéletesen működik, de egyébként? Ana az egész könyv során próbálja megfejteni Christiant, aki azt kéri, bízzon benne, de közben semmit nem mond el rejtélyes múltjáról, kapcsolatairól sem sokat. Nekem ez kicsit paradox. Ami még fel is idegesít, hogy én mint olvasó sem tudok meg erről a lelki sérült férfiről semmit! Anáról igen, de ő annyira idegesítő volt számomra, hogy az elképesztő (de erről majd még később is szót ejtek).
Aztán: hihetetlen pongyola a fordítás!!! Tótisz „internetesmém” András fordította, aki az ELTE – BTK-n végzett, ami elég rossz fényt vet országunk nagy múltú egyetemére… Nem tudom, ez az úriember mégis hogyan kaphatta meg ezt a munkát. Lehetséges, hogy „lefordította” a művet, majd egyből küldte a nyomdába? Merthogy ezt senki más hozzáértő nem olvasta el rajta kívül, mielőtt kiadták, az hétszentség. Olyan undorító magyartalanságok vannak, amik még inkább élvezhetetlenné teszik az olvasást. Nem tudom, az angol verzió milyen lehet, de mikor a Kings of Leon együttest Oroszlánkirálynak olvashattam a regényben, pár napra félre kellett tennem, és bevennem néhány szem nyugtatót… Felháborító, hogy mi lett manapság a fordítás művészetéből. Lássuk csak, anno Arany János, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes és folytathatnám, fordítottak, igazi csodákat tárva az olvasók elé, most pedig ez. Bölcsész vagyok, nagyon allergiás az effélékre, úgyhogy néhol nagyon fájt az olvasás. Anyukám, aki szintén elolvasta (és nem, ő nem kielégítetlen háziasszony :D), azt mondta: ilyen könyvet bárki tud írni, és őt is nagyon zavarták a nyelvi pongyolságok, ostoba fordítási hibák. Igaza van.
Oldalak születtek, ahol királyul kivesézik a fordításnak nem nevezhetőt, és rá kellett jönnöm: a kedves úr magyarul nem tud, nem ismeri a szófordulatok jelentését az anyanyelvén. Ez az, ami igazán elszomorító. Egy példa, nem szó szerint, ami az oldalon is szerepel: „Ha ez az ember több harminc évesnél, én kismajom vagyok.” Tükörfordítás kb. Magyarul nem mondunk ilyet! Annyi szép kifejezés lenne rá! Rájöttem, hogy a regényt igazán értékelhetetlenné a fordítás teszi. Egyébként csak egy kevésbé kiemelkedő, de egyszer olvasható, akár még élvezhető könyv lenne, de ez az igénytelen kontármunka, amit fordításnak csúfolunk, hazavágja az egészet úgy, ahogy van.
Ezen kívül: a főszereplő, Ana eléggé idegesítő jelenség számomra. Erősen hajaz Bella Swanra. Folyamatosan agonizál, bénáskodik, nem lát a szemétől, teljesen alárendeli magát a férfinak, lassacskán elveszíti saját akaratát, és már semmi sem érdekli, mindenről hajlandó lemondani. Ráadásul nem is azt kapja cserébe, amit igazán szeretne, és nem is tud beszélni arról, mit akar. Nem egy szimpatikus ember, nem tudom szeretni, nem szurkolok másért, csak hogy fogja már be végre a száját! Karakterfejlődés abszolút nincsen, egy béna, átlagos lányból nem fejlődik semmivé, csak életveszélyes dolgokba keveredik a pasija miatt. És ami a legrosszabb, hogy kb. egy papírmasé-figurát kapunk, akinek a helyébe könnyedén beleképzelhetjük magunkat, és elhihetjük, hogy Mr. Grey a mi hátsónkat üti a lovaglópálcával.
A férfiről, Christian Grey-ről sem tudok túl sok jót mondani, arrogáns, zsarnok, aki bárkit és bármit megkaphat, mivel döglesztően néz ki, és minden szempontból tökéletesnek tűnik, kivéve rengeteg sötét titkát. De még mindig tűrhetőbb karakter, mint Ana, és természetesen a sok nő bugyija már a leírásától is olyan sebességgel repül le, hogy lyukat üt a padlón. De róla meg tényleg alig tudunk meg valamit.
Amit pozitívumként tudok megjelölni, hogy olvastatja magát a könyv, és talán az olvasóközönségét arra sarkallja, mint anno a Harry Potter: hogy olvasson még, hiszen annyi jó könyv van. Igaz, azért lapoztam újra és újra, mert kíváncsi voltam, történik-e más is a bujálkodáson kívül :D Jelentem: nem! :D Ezen kívül csodálatos téma lehet egy borgőzös estén, remek alap a közös szidásra. Sajnos vagy nem, nem tudtam megfejteni varázsának titkát, de legalább inspirált arra, hogy saját regény írásába fogjak, hiszen ilyet, de ennél jobbat is tudnék alkotni.

Ja, és lesz film. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.  

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Itt vagyok, ahogy ígértem. :) Nagyon tetszik, ahogy fogalmazol, végig fent tartottad az érdeklődésemet, pedig nem nagyon szeretek cikkeket olvasni. De a te kis antiajánlódat (muhahaha) az utolsó szóig elolvastam, mert kegyetlen jó a stílusod. Én nem olvastam el ezt a könyvet, de mazochista vagyok, és lehet, elolvasom, csak hogy tudjam jogosan szidni ^^ Így a könyvről nem fogok írni, de így látatlanban is egyetértek veled. Tótisz meg no komment, olvastam pár idézetet tőle, hogyan fordította le eme "remekművet", és komolyan mondom, már csak ezért el akarom olvasni. :D Az ilyeneken nagyon jókat szoktam derülni. (ezt az oldalt ismered? :D http://fuckyeahtoteas.tumblr.com/ )
    Egyébként nem is azzal van baj, ha egy könyvben van szexjelenet... Legyen. Ha nem csak arról szól, mert ha igen, az nem más, mint öncélúság. Azzal van a gond, amikor más sem teszi ki a cselekményt, mint a 18+os jelenetek. Én már csak a szegény fákat sajnálom, amiket kivágtak miatta...

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Üdv itt! :)
    Köszönöm szépen a dicsértetet, örülök, ha tetszett! :) A könyv elolvasását mindenképpen ajánlom, megér ennyit, mert hihetetlen jó antipélda mindenre, ami sz*r. Azt is érdemes lenne megvizsgálni ,hogy ennek ellenére miért rajong érte a fél világ. A könyvben nem baj, ha van szex, de itt próbálják velünk elhitetni, hogy mekkkkkora dráma is zajlik a nagy dugások mögött, holott.. semekkora :D
    Ez a fás megjegyzés :DDD jót röhögtem.
    Köszi az oldalt is, megnéztem, nagyon nevetek :D

    VálaszTörlés