Ezt
a könyvet még tavaly vettem kézbe, de a regény nagyjából negyedét elég lassan
olvastam el. Aztán most viharos sebességgel fejeztem be már nappal ezelőtt.
Ennek nagyjából annyi az oka, hogy a végére indul be igazán a történet, a
végére válik belőle letehetetlen olvasmány. Az elején csak csordogál, lassan
adagolják nekünk az infókat.
A
film kapcsán hallottam először az egész sztoriról, de akkor valahogy nem
jutottam odáig, hogy megnézzem (pedig Jeremy Irons, Emma Thompson, yááy!). De
utólag nem is bánom, lehet, hogy elszúrta volna a könyvélményt. Bár érdekes
lenne megnézni most, de van pár szereplő, akit nem így képzeltem el, és ez
visszatart (tudom, korlátolt vagyok, de többet adok a saját képzeletemre
sokszor, mint a rendezőkére).
Van
itt nekünk egy Ethan nevű elbeszélőnk – végre nem egy szenvedő kis tinilányunk!
–, aztán itt van Lena, aki új lányként költözik a meglehetősen begyöpösödött
amerikai kisvárosba, Gaitlin-be. A furcsaságok hamar gyűrűzni kezdenek Lena
körül, ám Ethan-t ez nem igazán zavarja abban, hogy teljes kosaras
testhosszával belezúgjon a lányba. Oké, ez eddig nem túl eredeti. De Lena
természetfölötti dolgokat művel, ott van a furcsa bácsikája is, Macon
Ravenwood, a város kísérteties, évtizedek óta remeteként élő úriembere, akit
kb. még senki sem látott. S persze a fiatalok szerelmével indulnak a
bonyodalmak, például az, hogy Lenára a 16. születésnapján nagy feladat vár, ami
az egész életét meghatározza…
Nos,
a nehézkes indulás ellenére kellemes élmény volt a regény, kikapcsolt, a végén
izgultam, még el is érzékenyültem egy kicsit. Nem a tipikus, mostanában
olyannyira divatos történetet tolják századjára is az olvasók arcába. Igaz, itt
sem tudtak elszakadni a különleges vs. átlagos párostól, akiknek már az
akadályokat gördít a szerelmük útjába, hogy olyannyira MÁSOK, de aztán kiderül,
hogy mégis HASONLÍTANAK, meg amúgy is, A SZERELEM MINDENT LEGYŐZ. Nagy ívű szerelmet
is kapunk, ami mégsem annyira nyálas, mint mondjuk az Alkonyatban. Vagyis az,
de valahogy mégsem akarom felvágni az ereimet az idegtől. Persze itt is megvan
az a szenvedés, hogy nem lehetnek együtt elvileg, de legalább nem erről szól a
könyv háromnegyede. És legalább kiderül többé-kevésbé, hogy miért is szeretik
egymást ennyire. Szerintem sok hasonló könyv ezen bukik el.
A
könyv stílusa, fogalmazásmódja is rendben volt, nem mondom, hogy hú, de
kiemelkedő irodalmiság jelenik meg, de gond sem volt, a szöveg könnyen
befogadható volt, de azért mégsem faék egyszerűségű. Több szereplő is szeret
olvasni, így sok idézetet találhatunk nagy amerikai szerzőktől – ezért is jár a
pirospont.
Egy
egész korrekten felépített és kitalált misztikus világot kapunk, nagyjából
minden kérdést meg is válaszolnak a szerzők, tehát ez a része nagyon is rendben
volt. Egy csomó izgalmas mellékkaraktert is megismerhetünk, jó lett volna róluk
többet megtudni, sajnos erre egyelőre nem volt lehetőség, de még van két része
a könyvsorozatnak, így a remény még él bennem, hogy többet megtudok Larkin,
Ryan, Reece, Del néni és Ridley képességeiről, múltjáról. (Vagy, ha nem, hát
éljenek a fanfiction-ök J)
Ha
már a szereplőkről kezdtem írni, akkor folytatom is. Ethan alapvetően
szimpatikus figura, néha talán kicsit sokat picsog, de aztán ki tudja, talán a
férfiak ilyenek, és titokban ők is lelkiznek néha J
Tetszik benne, hogy elszánt, és képes szembeszállni az egész világgal – na jó,
csak a begyöpi várossal – a szerelme kedvéért. Oh, Rómeó, miért vagy te Rómeó? A
filmet azért húzódozom megnézni, mert nagyon nem tetszik a fiú, aki Ethant
alakítja. Nem is értem a választást…
Viszont
miért van az, hogy a legtöbb főszereplő csaj a hasonló könyvekben idegesítő?
Jó, Lena nem volt annyira vészes, de néha megütötte a szintet. Értem én, hogy
kamaszlány, és nagy jelentőségű dolog előtt áll a képességei miatt, de…
Hajlamos a hisztire (mint amolyan nő, ezt nem tagadom). Sokszor csak úgy
elviharzik, és bevágja maga mögött az ajtót, ahelyett, hogy kiállna magáért. De
legalább a regény végére ebben fejlődik.
Az
abszolút kedvencem Macon volt, nekem kicsit Loki jutott eszembe róla. Mindig
kifogástalan ruházat, hűvös, megsemmisítő stílus, izgalmas képesség, hm. Róla
szívesen elolvasnék akár egy külön regényt, amely az előtörténetét meséli el.
Linket,
Ethan legjobb barátját is szerettem, mindenkinek kell egy ilyen társ maga
mellé, hiszen a srác mindenben Ethan mellett áll, még a suli kegyetlen
hierarchiájával szemben is.
A
főgonosz nekem nem volt elég epic. Alig tudtunk meg valamit a képességeiről, a
jelleméről, az indokairól, hogy miért fordul Lena ellen – bár ezt még érteni is
véltem. Az egyetlen epic húzása az, amikor kiderül, hogy hogyan is rejtőzött
egészen addig. De semmi gond, úgyis visszatér a folytatásokban, valószínűleg
megtudunk még róla eleget…
Összességében
tehát szórakoztató, érdekes sztorit kapunk, amit sikerült úgy megírni, hogy
többé-kevésbé mentes legyen a legnagyobb közhelyektől. A szereplőket is
többnyire sikerült megtölteni élettel, nem üres papírmaséfigurákat tolnak az
arcunkba, akit képzelj el, ahogy akarsz. Egyszóval ajánlom, ha egy kis
kikapcsolódásra vágytok! J
Olvasta
valaki a könyvet? Hogy tetszett nektek? A szereplőkről mit gondoltok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése