Az
új kis rovatomat az egyik kedvenc blogom bemutatásával, értékelésével kezdem,
ez külön öröm nekem, hiszen mindig jó érzés a rajongóvá válásomról írni. Pár
hete vetettem bele mélyebben a virtuálisan közzétett sztorik világába, és nem
bántam meg, mert sok gyöngyszemre bukkantam a nagy blogtengerben. Ilyen például
az I love my stepbrother is.
Mielőtt
belefognék a történet boncolgatásába, ejtek pár szót a dizájnról, bár
megfogadtam, hogy erre nem fogok túl sok szót pazarolni, mivel szerintem nem a
dizájn teszi a blogot, hanem a történet. Lehet egy fejléc bármilyen gyönyörű és
szépen kidolgozott, ha a sztori gagyi és hemzseg a helyesírási hibáktól, no meg
a fantáziátlanságtól. Az viszont nagyot tud lendíteni a dolgon, ha a külcsín és
a belbecs összhangban vannak. A ma tárgyalt blog esetében ez megvan. Szép,
harmonikus, lila a háttér, a fejléc pedig az egyik író, Luna munkája. A
menüpontok is átláthatók, bármikor vissza tudok kattintani bármelyik fejezetre,
vagy akár a szereplőkre. Apropó, szereplők: rövid jellemzést olvashatunk róluk,
illetve egy kis képet, amin csak fél arcuk látszik. Ez azért tetszik, mert
teret ad a fantáziámnak. Villan a zöld szem és a fekete haj, még sincs
megszabva teljesen, hogyan is képzeljem el magamnak Silját.
A
témaválasztás és a helyszín tetszetős, nem jön szembe minden második blogon, és
ez az, amit nagyon nehéz ebben a szférában. Maiev és Luna, a két író
Finnországba helyezte a cselekményt, és nem középiskolásokat (végre!),
hanem egyetemistákat tett meg főszereplővé. Van nekünk egy Silja nevű
leányzónk, Aleksi nevű fiúnk, na meg a kissé befordult Lukas-unk, és az elsőre
naivnak tűnő amerikai cserediákunk, Lucy. Több főszereplő egyelőre nincs is, és
ez szerintem nem baj. Mert négyükkel viszont abszolút tudok azonosulni, mindannyian
kedvelhetők valamiért. Azt nem is mondtam: Silja, Aleksi és Lukas egy
családként élnek, a lány és a fiúk mozaikcsaládként kerültek össze évekkel
ezelőtt, miután egyedülálló szüleik összejöttek (Lukas és Aleksi
édestestvérek). És itt el is értünk az egyik fontos ponthoz. Ugyanis a blogban
számos aktuális probléma, élethelyzet megjelenik, szóval nemcsak egy lapos
szerelmi sztorit tolnak az olvasó orra elé a tisztelt hölgyemények, akiknek a
finn főhősöket köszönhetjük.
Manapság
egyre elterjedtebbek a mozaikcsaládok. Gyakori, hogy A anya és B apa nem közös
gyerekei együtt kell, hogy éljenek, mert szüleik összekötik a sorsukat
egymással. Sokszor A anya és B apa közös gyermekeknek is életet adnak, de ez
most nem tartozik ide. De mi van akkor, ha A anya és B apa nem közös gyerekei a
tinikor elkövetkeztével másként kezdenek nézni egymásra? Ezt a témát dolgozza
fel a blog. Silja ugyanis teljes testhosszal belezúg a félisten
mostohabátyjába. De más aktualitás is van, például a társkeresés, azon belül is
az internetes társkeresés témaköre. A klasszikus megtévesztés témáját is
bevetették a lányok, ami nem is gond, hiszen miért ne nyúljon ahhoz, ami már
sok sztoriban bevált, főleg, ha egyedi módon tudjuk alkalmazni, aktualizálva a
dolgot.
Ami
nagyon tetszik, az az érzelmek leírásának módja. Abszolút át tudom élni Silja
szenvedését, mert a leírás belehelyez az egészbe, és nem is akarok szabadulni,
megmondom őszintén. Tehát a történet egyedisége mellett a blog legnagyobb
erénye a fogalmazásmód. Felüdülés ilyen virtuózul megírt sztorit olvasni.
Látszik, hogy az írók már érettebbek, stílusuk is kiforrott. Változatosan
alkalmazzák a magyar nyelvet, amiért jár a piros pont, kiscsillag, keksz, amit
szeretnétek. Nagyon tudom utálni a káromkodást azokban a történetekben, amik
nem indokolják a trágárságot, csak azért röpködnek a bazmegek, mert az menő.
Itt is akadnak káromkodások, ámde ezek illeszkednek a szituációkba, pontosan
oda valók, az én számat is elhagyná az adott kifejezés akkor és ott. A
fogalmazásmód mellett a helyesírás is csillagos ötös, vesszőhibák sincsenek, ez
pedig még ritkább a mai blogszférában. Látszik, hogy alapos munka áll egy-egy
rész mögött, többszöri átolvasás, csiszolgatás. Felüdülés olvasni.
Ami
még nagyon pozitív számomra, az az írók kapcsolattartása az olvasókkal. Ha
kommentet hagyok, hamar érkezik rá válasz, szavazóboxok vannak, külön posztban
az olvasók véleményének kikérése. Ez is arra sarkall, hogy térjek még vissza
olvasni. Ellenben néztem már be olyan blogra, ahol építő jellegű kritikát
hagytam, ám semmiféle visszajelzés nem érkezett rá. El is ment a kedvem attól,
hogy visszalátogassak oda. Szerencse, hogy a ma tárgyalt blog írói nem ilyenek,
reagálnak, és nagyon örülnek minden visszajelzésnek. Öröm hozzájuk kommentelni.
Izgat
a szereplők sorsa és a végkifejlet, és biztosan lesznek az én kívánságom nélkül
is ilyen részek, de azért el kell mondanom, miket vágynék tudni: valamivel
többet Lucy-ról. Aranyos lánynak tűnik, és azt hiszem, én is a Lokis beütésű
Lukasra vetném ki a hálómat Aleksi helyett (éljen az elmebeteg ízlés!),
szóval mindenképpen szeretnék megtudni többet a hölgyeményről. Remek lenne egy
visszaemlékezés Aleksi szemszögéből arra a lányra és a vele való kapcsolatra,
akit többször is említ mint szerelmét (?). Nagyon érdekelne egy olyasmi, hogy
mi történt akkor, amikor Silja és Aleksi megismerték egymást. Egyből, első
látásra szerelem volt a lány szempontjából? Hogy volt? Még tudnám sorolni, mi
érdekel, de hát ilyen egy jó történet, elgondolkodtat, és még többet akarsz
belőle. ^_^
Egyszóval
nagyon igényes, hétköznapi dolgokat (is) boncolgató történetet olvashatunk,
amit mindenképpen ajánlok akár a saját korosztályomnak (20 éven felüliek), de
azoknak is, akik fiatalabbak. Tudnak mit tanulni.
Kedves Daisy!
VálaszTörlés(Maiev barátnőm nevében is írom a kommentet.)
El sem tudjuk mondani, mennyire iszonyúan meghatottál minket az ajánlóddal. Hogy mit éreztünk, amikor elolvastuk, azt igazából szavakkal ki sem tudjuk fejezni. Megmelengetted a kis szívünket, nagyon jólestek nekünk a kedves szavaid. :)
Egyetértünk, nem a design a legfontosabb, hanem a tartalom, de azért próbáltunk szép külsőt adni a blognak. De sokszor sajnos mi is azt tapasztaljuk, hogy hiába a szép design, ha a történet nos… nem a legjobb. Örülünk neki, hogy te a blogregényünknek mind a külsejét, mind a tartalmát is optimálisnak találod. :)
A szereplőkkel kapcsolatban: próbáltunk azért valamennyire teret adni az olvasóink fantáziájának, nem akartuk megszabni nekik, hogy hogy képzeljék el a karaktereinket, ezért döntöttünk a féloldalas képek mellett. Igaz, Lukas nagyjából látszik a fejlécen, de egyszerűen olyan szép volt ez a kép, és annyira kifejezi őt, hogy muszáj volt rászerkeszteni.
Annak külön örülünk, hogy tudtál velük azonosulni. :)
Az olvasókkal való kapcsolattartást pedig fontosnak tartjuk, hiszen nekik írjuk elsősorban (meg persze önmagunknak). És ha valaki megtisztel minket a véleményével, alap, hogy válaszoljunk. Mindenki véleménye számít, még ha csak két szó is. :)
Továbbá köszönjük, hogy leírtad, mit olvasnál még szívesen, nagyon inspiráló felvetések, és bele fogjuk majd ezeket valahogyan szőni.
Tényleg nem is tudom, mit írjak még, mert bárhogyan is próbálom megfogalmazni, mennyire rettentően hálás vagyok/vagyunk, nem jönnek a megfelelő szavak.
Egyszóval: hatalmas KÖSZÖNÖM!! <3
A szerzők: Luna és Maiev
Ui.: Nyitni fogunk a blogunkon egy „Kritikák” menüpontot, és szeretnénk kérdezni, hogy bemásolhatjuk-e oda az ajánlódat? :)
Kedves Luna és Maiev!
TörlésNagyon örülök, hogy jólestek a leírtak, nekem meg az esik jól, hogy ilyen hosszasan válaszoltok! :)
Természetesen bemásolhatjátok az ajánlót ^^ És azt is köszönöm, hogy az új bejegyzésben megemlítettétek!
További sikeres munkát, minél több olvasót nektek! :)
D.