2015. február 1., vasárnap

Barangolás blogföldén: I love my stepbrother

Az új kis rovatomat az egyik kedvenc blogom bemutatásával, értékelésével kezdem, ez külön öröm nekem, hiszen mindig jó érzés a rajongóvá válásomról írni. Pár hete vetettem bele mélyebben a virtuálisan közzétett sztorik világába, és nem bántam meg, mert sok gyöngyszemre bukkantam a nagy blogtengerben. Ilyen például az I love my stepbrother is.
Mielőtt belefognék a történet boncolgatásába, ejtek pár szót a dizájnról, bár megfogadtam, hogy erre nem fogok túl sok szót pazarolni, mivel szerintem nem a dizájn teszi a blogot, hanem a történet. Lehet egy fejléc bármilyen gyönyörű és szépen kidolgozott, ha a sztori gagyi és hemzseg a helyesírási hibáktól, no meg a fantáziátlanságtól. Az viszont nagyot tud lendíteni a dolgon, ha a külcsín és a belbecs összhangban vannak. A ma tárgyalt blog esetében ez megvan. Szép, harmonikus, lila a háttér, a fejléc pedig az egyik író, Luna munkája. A menüpontok is átláthatók, bármikor vissza tudok kattintani bármelyik fejezetre, vagy akár a szereplőkre. Apropó, szereplők: rövid jellemzést olvashatunk róluk, illetve egy kis képet, amin csak fél arcuk látszik. Ez azért tetszik, mert teret ad a fantáziámnak. Villan a zöld szem és a fekete haj, még sincs megszabva teljesen, hogyan is képzeljem el magamnak Silját. 

A témaválasztás és a helyszín tetszetős, nem jön szembe minden második blogon, és ez az, amit nagyon nehéz ebben a szférában. Maiev és Luna, a két író Finnországba helyezte a cselekményt, és nem középiskolásokat (végre!), hanem egyetemistákat tett meg főszereplővé. Van nekünk egy Silja nevű leányzónk, Aleksi nevű fiúnk, na meg a kissé befordult Lukas-unk, és az elsőre naivnak tűnő amerikai cserediákunk, Lucy. Több főszereplő egyelőre nincs is, és ez szerintem nem baj. Mert négyükkel viszont abszolút tudok azonosulni, mindannyian kedvelhetők valamiért. Azt nem is mondtam: Silja, Aleksi és Lukas egy családként élnek, a lány és a fiúk mozaikcsaládként kerültek össze évekkel ezelőtt, miután egyedülálló szüleik összejöttek (Lukas és Aleksi édestestvérek). És itt el is értünk az egyik fontos ponthoz. Ugyanis a blogban számos aktuális probléma, élethelyzet megjelenik, szóval nemcsak egy lapos szerelmi sztorit tolnak az olvasó orra elé a tisztelt hölgyemények, akiknek a finn főhősöket köszönhetjük.
Manapság egyre elterjedtebbek a mozaikcsaládok. Gyakori, hogy A anya és B apa nem közös gyerekei együtt kell, hogy éljenek, mert szüleik összekötik a sorsukat egymással. Sokszor A anya és B apa közös gyermekeknek is életet adnak, de ez most nem tartozik ide. De mi van akkor, ha A anya és B apa nem közös gyerekei a tinikor elkövetkeztével másként kezdenek nézni egymásra? Ezt a témát dolgozza fel a blog. Silja ugyanis teljes testhosszal belezúg a félisten mostohabátyjába. De más aktualitás is van, például a társkeresés, azon belül is az internetes társkeresés témaköre. A klasszikus megtévesztés témáját is bevetették a lányok, ami nem is gond, hiszen miért ne nyúljon ahhoz, ami már sok sztoriban bevált, főleg, ha egyedi módon tudjuk alkalmazni, aktualizálva a dolgot.
Ami nagyon tetszik, az az érzelmek leírásának módja. Abszolút át tudom élni Silja szenvedését, mert a leírás belehelyez az egészbe, és nem is akarok szabadulni, megmondom őszintén. Tehát a történet egyedisége mellett a blog legnagyobb erénye a fogalmazásmód. Felüdülés ilyen virtuózul megírt sztorit olvasni. Látszik, hogy az írók már érettebbek, stílusuk is kiforrott. Változatosan alkalmazzák a magyar nyelvet, amiért jár a piros pont, kiscsillag, keksz, amit szeretnétek. Nagyon tudom utálni a káromkodást azokban a történetekben, amik nem indokolják a trágárságot, csak azért röpködnek a bazmegek, mert az menő. Itt is akadnak káromkodások, ámde ezek illeszkednek a szituációkba, pontosan oda valók, az én számat is elhagyná az adott kifejezés akkor és ott. A fogalmazásmód mellett a helyesírás is csillagos ötös, vesszőhibák sincsenek, ez pedig még ritkább a mai blogszférában. Látszik, hogy alapos munka áll egy-egy rész mögött, többszöri átolvasás, csiszolgatás. Felüdülés olvasni.
Ami még nagyon pozitív számomra, az az írók kapcsolattartása az olvasókkal. Ha kommentet hagyok, hamar érkezik rá válasz, szavazóboxok vannak, külön posztban az olvasók véleményének kikérése. Ez is arra sarkall, hogy térjek még vissza olvasni. Ellenben néztem már be olyan blogra, ahol építő jellegű kritikát hagytam, ám semmiféle visszajelzés nem érkezett rá. El is ment a kedvem attól, hogy visszalátogassak oda. Szerencse, hogy a ma tárgyalt blog írói nem ilyenek, reagálnak, és nagyon örülnek minden visszajelzésnek. Öröm hozzájuk kommentelni.
Izgat a szereplők sorsa és a végkifejlet, és biztosan lesznek az én kívánságom nélkül is ilyen részek, de azért el kell mondanom, miket vágynék tudni: valamivel többet Lucy-ról. Aranyos lánynak tűnik, és azt hiszem, én is a Lokis beütésű Lukasra vetném ki a hálómat Aleksi helyett (éljen az elmebeteg ízlés!), szóval mindenképpen szeretnék megtudni többet a hölgyeményről. Remek lenne egy visszaemlékezés Aleksi szemszögéből arra a lányra és a vele való kapcsolatra, akit többször is említ mint szerelmét (?). Nagyon érdekelne egy olyasmi, hogy mi történt akkor, amikor Silja és Aleksi megismerték egymást. Egyből, első látásra szerelem volt a lány szempontjából? Hogy volt? Még tudnám sorolni, mi érdekel, de hát ilyen egy jó történet, elgondolkodtat, és még többet akarsz belőle. ^_^

Egyszóval nagyon igényes, hétköznapi dolgokat (is) boncolgató történetet olvashatunk, amit mindenképpen ajánlok akár a saját korosztályomnak (20 éven felüliek), de azoknak is, akik fiatalabbak. Tudnak mit tanulni. 

2 megjegyzés:

  1. Kedves Daisy!

    (Maiev barátnőm nevében is írom a kommentet.)
    El sem tudjuk mondani, mennyire iszonyúan meghatottál minket az ajánlóddal. Hogy mit éreztünk, amikor elolvastuk, azt igazából szavakkal ki sem tudjuk fejezni. Megmelengetted a kis szívünket, nagyon jólestek nekünk a kedves szavaid. :)

    Egyetértünk, nem a design a legfontosabb, hanem a tartalom, de azért próbáltunk szép külsőt adni a blognak. De sokszor sajnos mi is azt tapasztaljuk, hogy hiába a szép design, ha a történet nos… nem a legjobb. Örülünk neki, hogy te a blogregényünknek mind a külsejét, mind a tartalmát is optimálisnak találod. :)
    A szereplőkkel kapcsolatban: próbáltunk azért valamennyire teret adni az olvasóink fantáziájának, nem akartuk megszabni nekik, hogy hogy képzeljék el a karaktereinket, ezért döntöttünk a féloldalas képek mellett. Igaz, Lukas nagyjából látszik a fejlécen, de egyszerűen olyan szép volt ez a kép, és annyira kifejezi őt, hogy muszáj volt rászerkeszteni.
    Annak külön örülünk, hogy tudtál velük azonosulni. :)
    Az olvasókkal való kapcsolattartást pedig fontosnak tartjuk, hiszen nekik írjuk elsősorban (meg persze önmagunknak). És ha valaki megtisztel minket a véleményével, alap, hogy válaszoljunk. Mindenki véleménye számít, még ha csak két szó is. :)
    Továbbá köszönjük, hogy leírtad, mit olvasnál még szívesen, nagyon inspiráló felvetések, és bele fogjuk majd ezeket valahogyan szőni.
    Tényleg nem is tudom, mit írjak még, mert bárhogyan is próbálom megfogalmazni, mennyire rettentően hálás vagyok/vagyunk, nem jönnek a megfelelő szavak.
    Egyszóval: hatalmas KÖSZÖNÖM!! <3


    A szerzők: Luna és Maiev

    Ui.: Nyitni fogunk a blogunkon egy „Kritikák” menüpontot, és szeretnénk kérdezni, hogy bemásolhatjuk-e oda az ajánlódat? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Luna és Maiev!

      Nagyon örülök, hogy jólestek a leírtak, nekem meg az esik jól, hogy ilyen hosszasan válaszoltok! :)
      Természetesen bemásolhatjátok az ajánlót ^^ És azt is köszönöm, hogy az új bejegyzésben megemlítettétek!
      További sikeres munkát, minél több olvasót nektek! :)
      D.

      Törlés